10 szavas szösszenet (vagy mi a szösz…)
Szavak: lilahagyma, körömkefe, máz, hangulat, ingatag, rekettyés, keserédes, jubileumi, ajtó, menthetetlen
Ropogó hangra leszek figyelmes, amint átgázolok az elszáradt lilahagymalevelek apró maradványain. Az elsőre menthetetlennek tűnő kopárság elrettentő, ám ezt erősen megcáfolja a távolban sárgálló rekettyés látványa. Mosolyom keserédes, mikor belépek a cserjésbe, a levélkék enyhén fűrészes szélei megkarcolják lábamat, ám fájdalmat nem érzek – legalábbis fizikai formában.
A tanya, ahol felnőttem éppen tíz éves fennállását ünnepelte volna, ám ez a jubileumi pillanat sajnos nem következhetett be egy szörnyűséges este miatt. Ugyan hitelesen nem tudom visszaadni a történteket, mivel én nem voltam részese a csetepaténak, ám a történet hallásából tökéletesen leszűrtem a lényeget. Dióhéjban az eredetileg is ingatag farmon tartották a nemrégiben véget ért falunapok fő eseményét, a szüreti bált. Természetesen mindenki tartotta magát a "szüret" eredeti, szent és sérthetetlen fogalmához, így kézről kézre jártak a borosüvegek, a hangulat pedig egyre inkább a tetőfokára hágott. Itt merült fel a probléma, hogy az immár erősen ittas vendégek egy, számomra ismeretlen ürügy miatt egymás torkának estek, a többi jelenlévő pedig csak annyit érzékelt az esetből, hogy egy kisebb csapat éppen privát mulatságot alakított ki, így végül az egész bagázs beszállt a verekedésbe - a tanyaházat nem kímélve.
A farmból hajnalra csupán néhány körömkefe, két ólajtó, valamint egy méretes romhalmaz maradt. A falécekről még omladozik a festék, pedig még aránylag frissen kenték fel rá a mázat. Az emlékek viszont már kevésbé tűnnek el; egyedül a sárga virágok akadályoznak abban, hogy ne essek térdre, majd törjek ki zokogásban.
A tanya, ahol felnőttem éppen tíz éves fennállását ünnepelte volna, ám ez a jubileumi pillanat sajnos nem következhetett be egy szörnyűséges este miatt. Ugyan hitelesen nem tudom visszaadni a történteket, mivel én nem voltam részese a csetepaténak, ám a történet hallásából tökéletesen leszűrtem a lényeget. Dióhéjban az eredetileg is ingatag farmon tartották a nemrégiben véget ért falunapok fő eseményét, a szüreti bált. Természetesen mindenki tartotta magát a "szüret" eredeti, szent és sérthetetlen fogalmához, így kézről kézre jártak a borosüvegek, a hangulat pedig egyre inkább a tetőfokára hágott. Itt merült fel a probléma, hogy az immár erősen ittas vendégek egy, számomra ismeretlen ürügy miatt egymás torkának estek, a többi jelenlévő pedig csak annyit érzékelt az esetből, hogy egy kisebb csapat éppen privát mulatságot alakított ki, így végül az egész bagázs beszállt a verekedésbe - a tanyaházat nem kímélve.
A farmból hajnalra csupán néhány körömkefe, két ólajtó, valamint egy méretes romhalmaz maradt. A falécekről még omladozik a festék, pedig még aránylag frissen kenték fel rá a mázat. Az emlékek viszont már kevésbé tűnnek el; egyedül a sárga virágok akadályoznak abban, hogy ne essek térdre, majd törjek ki zokogásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
ha időt szánsz egy kommentre, néhány dolgot tudnod kell. ᶘ ᵒᴥᵒᶅ
> akár névtelenül is írhatsz, ha nincs esetleg kéznél a Google fiókod, vagy nincs is ᵔᴥᵔ
> ha a névtelenség homályába húzódsz, kapsz egy robottesztet, ami cseles; egyszer nem enged tovább, máskor akár lehetsz robot is, őt nem érdekli (ﾉ*ФωФ)ﾉ
> ha káromkodsz, nagyon mérges leszek. ᙙᙖ